Ajánlás Prof. (H) Dr. Heribert Hinzen
Előszó
I. A FELNŐTTKÉPZÉSRŐL
1. Szakmabeliek nézetei a felnőttképzésről
2. Nyitott tanulás
3. Új gondolatok a felnőttképzés kutatásáról
4. A pedagógiai sajtó, a média és a felnőttoktatás
5. Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban
6. Felnőttképzés a közművelődésben
II. FELNŐTTOKTATÁS KÜLFÖLDÖN
7. Irányzatok az európai felnőttképzésében
8. A felnőttek oktatási tanácsadó rendszerei Nagy-Britanniában
9. Tanuló társadalmak oktatói
10. Német népfőiskolák kormányzati szemszögből
11. Felnőttoktatás az amerikai közművelődési intézményekben
12. A kínai felsőoktatás egyik speciális képzési és vizsgáztatási formájáról
13. Az élethosszig tartó tanulás feltételei - felnőttoktatási tanácskozás Szingapúrban
III. ALACSONY ISKOLÁZOTTSÁG - SZEGÉNYSÉG
14. Második esély - iskolai végzettségekkel nem rendelkezők tanulása
15. Second Chance to Learn - An Experimental Training Program for Unemployed Young People with Limited Educational Attainment
16. Milyen tevékenységet végeznek a magyar nem-kormányzati szervezetek a szegénység mérsékléséért
17. Fiatalok az utcán
IV. A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL
18. Egy művelődési törvény előkészítéséhez
19. A szociokulturális animáció oktatása és gyakorlati alkalmazása Magyarországon
20. Közművelődési intézmények ünnepeltek Szolnokon, Budapesten és Berlinben
21. Közművelődés-fejlesztési irányok
22. A közösségi házak szerepe a bizonytalanság és a gyors változás korában
23. Eltérő vélemények az önkéntességről
24. Az amerikai közművelődés irányításáról
25. Egy nemzeti kulturális emlékhely működése - Kennedy Kulturális Központ
Apparátus
Kronologikus bibliográfia
Névmutató
Contents
Preface
Internetes honlapok mutatója

Szakmai találkozókról, hazai és nemzetközi konferenciákról, projektekről, utazásokról szóló cikkeket, rövid tanulmányokat tartalmazó könyvet tart a kezében a kedves olvasó. Huszonöt jelentős felnőttoktatási, közművelődési kezdeményezésről adnak hírt ezek az írások megörökítve az elmúlt tíz év fontosnak ítélt eseményeit s az azokat kitaláló és megvalósító szakemberek munkáját, gondolatait. Azért döntöttünk ismételt megjelentetésük mellett, mert többségük kis példányszámú vagy nehezen elérhető újságban, tanulmánykötetben jelent meg. Ráadásul ezekről a hazai és nemzetközi eseményekről más szerzők alig tudósítottak.
A cikkek megírásakor, s most a válogatási munka során is úgy éreztem, hogy fel kell jegyezni ezeket az eseményeket, mert nagyobb a jelentőségük, mint egy szokásos hazai vagy nemzetközi rendezvénynek. Remélem, az írások többsége még mindig alkalmas arra, hogy segítsen átgondolni, elemezni a fontosabb szakmai kérdéseket.
Négy jelentős hazai szakmai rendezvényről tudósítanak a 3., 4., 5., és a 20. számú cikkek. A felnőttképzés kutatásáról, a felnőttoktatási sajtó, valamint az időskori tanulás, művelődés helyzetéről rendezett szakmai találkozók fórumot teremtettek a témával foglalkozó hazai szakembereknek, s új megközelítések kifejtésére adtak lehetőséget. Ebben a felnőttoktatás jövője szempontjából kulcsterületeknek mondható, véleményformálásra késztető munkában jelentős innovatív szerepe volt a Német Népfőiskolai Szövetség Budapesti Projektirodájának. A közösségi házak fennállásának megünnepléséről szóló írás két hazai és egy német intézmény évfordulójának megrendezését mutatja be, melyek alkalmat adtak az egyes intézmények szakmai filozófiájának és a közművelődés európai szerepére vonatkozó megállapításoknak a megfogalmazására.
Három projekt rövid leírása olvasható a 2., 17., 14. és a 15. számú cikkekben. A nyitott tanulás hazai értelmezését s alkalmazását célzó szemináriumsorozatról egy videofilm is készült. Az itt megjelentetett rövid tanulmány csak a szakkifejezések értelmezésével foglalkozik. A „Fiatalok az utcán” elnevezésű bűnmegelőzési, közösségfejlesztő projektet bemutató cikk hosszabb tanulmányok felhasználásával készült, s ízelítőt ad az egész programról. A „Második esély a tanulásra” című felnőttoktatási projektről egy angol nyelvű, külföldön megjelent ismertetés, valamint az egyik itthon publikált cikk számol be. Mindhárom projekt jelenleg is folytatódik, csak más intézmények, más szakembercsoportok vették át a vezetésüket. A cikkeket kiegészítő magyarázatokból Internet-címek segítségével nyomon lehet követni a folytatást.
Hét nemzetközi szemináriumról készült ismertető, élménybeszámoló olvasható a 9., 10., 12., 13.,16., 22., és a 23. számú írásban. Közülük egy konferenciát itthon, Balatonalmádiban rendeztek meg, a többit Kínában, Dániában, Szingapúrban, Izraelben és Ausztriában. A témák nagyon eltérőek, de éppen ezért alkalmasak arra, hogy bemutassák a felnőttoktatás, a felsőoktatás, a közösségi művelődés s az önkéntesség főbb problémáit, valamint a civil szervezetek tevékenységét. A cikkek enyhítik az információ-hiányt, s jelzik, hogy „a világnak mind a négy sarkában” fontos, figyelemre méltó szakmai kezdeményezések történnek. A 10. számú írás egy németországi tanulmányúton szerzett, a népfőiskolai mozgalommal kapcsolatos tapasztalatokat foglalja össze.
Öt olyan rövidebb, elméleti jellegű tanulmányt is tartalmaz a könyv, amelyek szélesebb szakmai köröket is érintő kezdeményezésekhez kapcsolódóan születtek meg. A 18. számú írás a kulturális törvény előkészítési folyamatának egyik korai szakaszában készült, a 7. számú átfogóbb tanulmány pedig az európai felnőttoktatási folyamatok elmúlt tíz évét elemzi kelet-európai szemmel. A hazai Delfi kutatás részeként született meg a felnőttoktatás hazai értelmezéséről az 1. számú hozzászólás. A 21. és a 6. számú összevont s megrövidített stratégiai írások pedig a közművelődés hosszabb távú fejlesztését célzó javaslatokat tartalmazzák.
Öt cikk más országok felnőttképzési közművelődés-irányítási gyakorlatát ismerteti. A 11., a 24., és a 25. számú cikkek az USA felnőttképzési, közművelődési intézményeit, a 8. számú cikk az angol felnőttoktatási tanácsadás formáit, s a 19. számú cikk pedig a francia szociokulturális animáció gyakorlatát mutatja be.
A fejezetek elrendezésekor az írások tartalmát vettük figyelembe, így azok nem a fenti csoportosításban jelennek meg. A könyv négy fejezetéből kettő inkább a felnőttoktatással, kettő pedig a közművelődéssel kapcsolatos írásokat tartalmaz. Természetesen van átfedés a témákban, hiszen ez a két nagy szakmai terület több ponton is érintkezik.
Kísérletet tettünk a cikkek kiegészítésére is. Egy-egy írás végén megadtuk azokat az internetes honlap címeket, amelyeken további információk találhatók az említett szervezetről, szakmai kérdéskörről. Próbáltuk a lábjegyzetekben is tovább pontosítani az eredeti cikkekben leírtakat. Névjegyzéket készítettünk azokról a hazai és külföldi szakemberekről, akik szerepelnek az írásokban. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy többen kimaradtak, akiknek pedig jelentős szerepe volt az elmúlt években a szakmai közélet megteremtésében. Sajnos gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy csak a nevesebb szónokokra, a „főszereplőkre” figyelünk, pedig a lényeges dolgok sokszor véletlenszerűen, nem elég hangsúlyos helyzetben hangzanak el a különböző munkacsoportokban vagy a folyosókon.
Örömmel idéztem fel a cikkekben megörökített eseményeket, a hasznos tapasztalatokat és az emlékezetes élményeket. Magam is látom azonban, hogy ez a könyv egy óriási, igen sok összetevőből álló kirakós játék elemeinek csak huszonöt részecskéjét tartalmazza, s sok esetben nem is lesz könnyű az olvasónak - különösen a nemzetközi területen - megtalálnia a megfelelő illesztési helyeket. Talán, ha mindenki hozzátenné a birtokában lévő további puzzle-darabokat, össze tudnánk rakni a 90-es évek felnőttoktatásának, közművelődésének képét, s meg tudnánk állapítani azt is, hogy mely összetevők hiányoztak, hiányoznak ezeken a szakterületeken.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik segítségével részt vehettem ezeken a hazai és nemzetközi rendezvényeken. Különösen férjemnek, Hahner Péternek köszönhetek sokat, aki mindvégig bátorított és segített. A cikkekben leírt rendezvényekhez, személyekhez nagyon sok további, személyes élményem is kapcsolódik. Néhány esetben ezekre az élményekre utalok az írásokban, de ezek rögzítése inkább a naplóírás műfajához tartozna. A cikkekkel segíteni akartam, felidézni mindazokat, akik tettek valamit az elmúlt tíz évben, ezért összességében a jó és pozitív élményeimet írtam le. Az őszinteség megköveteli azonban, hogy legalább itt megemlítsem, sok konfliktusra, hamisságra és üres fontoskodásra is sor került a felidézett rendezvényeken. Gyakran tapasztaltam - Esterházy Péter megfogalmazását használva - „…a maszatos, kelet-európai, föltételezéseket ismerettel kavaró áltudás” jelenlétét a szakmai rendezvényeken, konferenciákon.
Jó szívvel, jó érzésekkel írtam ezeket a cikkeket, s ezt a gyűjteményt is hasonló optimizmussal szerkesztettem. Természetesen sok mindent már másként látok, s talán már másként is írnám meg e beszámolók egyes részleteit. Tudom, hogy azóta mit, hogyan és kinek sikerült megvalósítani a leírt tervekből, javaslatokból. Úgy érzem, sokat tanultunk az elmúlt tíz évben.

Pordány Sarolta

Ha valaki húsz évvel ezelőtt a vasfüggöny közeli lebontásáról beszélt, legfeljebb megmosolyogták, mert az emberek valahogy arra rendezkedtek be, hogy egymással versengő táborokban és rendszerekben gondolkozzanak. Ha valaki tíz évvel ezelőtt ismertette volna Magyarország küszöbön álló felvételi tagságát az épp csak alakulófélben lévő Európai Unióba, vagy fantasztának nézték volna, vagy esetleg az európai gondolat úttörőinek radikális kisebbségéhez sorolták volna. Ami a nagypolitikában igaz, nem kevésbé érvényes a kultúrában és a felnőttképzésben: hogyan kellene ezeket a folyamatosan változónak deklarált alrendszereket európai dimenzióban újból pozitívan egymásra vonatkoztatni?
Ez a könyv közvetett módon szakmai tájékoztatást nyújt, de egyben személyes számadás is arról, hogy mit jelentett a fal leomlása óta eltelt tíz év azoknak az embereknek, akik teljes elkötelezettséggel és szakmai hozzáértéssel tevékenykedtek és tevékenykednek a magyar felnőttképzés terén. Hogyan tudták felhasználni a rendszerváltás előtt szerzett ismereteiket és tapasztalataikat, mit kellett minél gyorsabban elfelejteniük, mit kellett megtanulniuk ahhoz, hogy továbbra is vagy újból sikeresen dolgozhassanak? Hogyan kellett értelmezni az életrajzi töréseket, hogy ez az identitás erősítését szolgálja?
Az érintettek számára bizonyára rendkívül izgalmas időszak volt a rendszerváltozás, melynek a vezérfonala valószínűleg csak utólag húzható meg. Ehhez alkalmas formának bizonyul az olyan szövegek válogatása és összeállítása, melyek különböző eseményekhez kötődnek. Ez a terminológiai kérdésektől kezdve olyan értelmezésekig terjed, hogy mit értünk felnőttoktatás vagy felnőttképzés alatt, annak általános és szakmai, kulturális és politikai dimenziója szerint, illetve hogyan értelmezhető a közművelődés, a népfőiskola és a továbbképzés a maga állami, civiltársadalmi vagy egyetemi képzési formájában.
Ez a könyv - megítélésem szerint - a magyar kollégák olyan sikeres próbálkozásai sorába illeszkedik, melyek a különböző társadalmi irányultságú felnőttoktatási gyakorlat átélt és kialakított formáitól vitákon keresztül jutottak el az új elméleti feltevésekig. A magánélet és a szakmai életutak e metszésvonalai különösen érthetővé váltak számomra Koltai Dénes habilitációjából, melyben főleg a felnőttképzés; regionalizmus; egyetem címszavak szerepelnek, de ezt tapasztaltam Sz. Tóth János doktori disszertációjában is, amely a népfőiskolák fejlődését állítja a középpontba.
Érdekes módon mindhárom munka elképzelhetetlen a nemzetközi összefüggések komparatív és kooperatív módon történő áttekintése nélkül. Sokféle formában felmerülnek elsősorban nyugati tapasztalatok, melyekkel összehasonlítják a korábbi fejlődéshez képest tetten érhető különbségeket, a közös vonásokat és a hasonlóságokat. Ezen továbblépve: a külföldi felnőttoktatási formák és tartalmak mentén folyó intenzív és extenzív kapcsolattartásra is gondolni kell, melybe beletartoznak az utazások és hospitálások, az írott anyagok és a szakirodalom, a tanulmányok és a projektek, a laza kontaktusok vagy a szoros partnerkapcsolatok, melyekben megélt és megélhető az információ és annak cserefolyamatai, a tanuláshoz való készség és a kölcsönös szaktanácsadás - mindezek nélkül nem lett volna elképzelhető Pordány Saci gyűjteménye sem.
A felnőttoktatás nemzetközi együttműködése területén dolgozó szakemberként kívánom magamnak és kollégáimnak, hogy ez a gyűjtemény széles körben ismertté váljon, és vitára késztessen. De hogyan képzelhető el mindez a szövegváltozat fordítása nélkül? Továbbra is használatos egy domináns, egyirányú „utca”, melyen keresztül az európai tapasztalatok sokféle módon jutnak el a magyar kollégákhoz, ezt azonban ki kell egészíteni egy hatékonyabb, ellentétes irányú „úttal”, amelynek segítségével a többi európai országban dolgozó kollégák is tapasztalatot szerezhetnek a magyar felnőttoktatás újabb fejleményeiről. Így mielőbb elfogadottá válhat, hogy néhány dolgot át kell értelmeznünk és meg kell tanulnunk, nemcsak azért, mert hamarosan együtt élünk az Európai Unióban, hanem azért is, mert együtt fogunk élni a közös európai továbbképzési piacon is, és az élethosszig tartó tanulás felsőfokán leszünk megmérettetve.

Prof. Dr.(H) Heribert Hinzen
igazgató
Német Népfőiskolai Szövetség
Nemzetközi Együttműködési Intézete

Fordította: Horváthné Bodnár Mária
projektkoordinátor
Német Népfőiskolai Szövetség
Nemzetközi Együttműködési Intézete
Budapesti Projektiroda

Wer vor zwanzig Jahren vom baldigen Ende des Eisernen Vorhangs sprach, wurde eher belächelt; irgendwie hatte man sich auf das Denken in Blöcken und Systemen, die miteinander wetteifern, eingerichtet. Wer sich vor zehn Jahren zu der bevorstehenden Mitgliedschaft Ungarns in einer sich gerade erst konstituierenden Europäischen Union bekannt hätte, wäre wohl zu den Phantasten oder vielleicht auch nur zu der radikalen Minderheit europäischer Vordenker gezählt worden. Was hier für die große Politik angedeutet wird, galt sicherlich nicht weniger für Kultur und Bildung: wie sollten diese als jeweilige Variablen deklarierten Subsysteme je wieder positiv in europäischer Dimension aufeinander bezogen werden können?
Dieses Buch gibt indirekt fachlichen Aufschluss, vielleicht auch so etwas wie persönliche Rechenschaft darüber, was diese Dekade seit dem Mauerfall für Menschen bedeutete, die mit allem professionellen Engagement und Sachverstand im Bildungswesen Ungarns tätig waren und sind. Wie konnten die Kenntnisse und Erfahrungen vor dem Systemwechsel genutzt werden, was sollte man lieber schnell vergessen, was musste gelernt werden, um weiterhin oder wieder neu erfolgreich arbeiten zu können? Wie konnte mit biographischen Brüchen umgegangen werden, die zugleich zu identitätsstiftend sein sollten?
Sicherlich war es für die Betroffenen und Beteiligten eine höchst spannende Zeit, durch die sich ein roter Faden vermutlich leichter erst im Nachhinein spinnen lässt. Dazu ist die Form der Auswahl und Zusammenstellung von Texten, die zu unterschiedlichen Anlässen geschrieben worden ist, sicherlich eine geeignete Möglichkeit. Das gilt für die Fragen der Terminologie bis hin zum Verständnis von dem, was denn nun unter Erwachsenenbildung in ihren allgemeinen und beruflichen, kulturellen und politischen Dimensionen, Öffentliche Bildung, Volkshochschule, Weiterbildung in staatlicher, zivilgesellschaftlicher oder universitären Form zu verstehen sein sollte.
Insofern steht für mich dieses Buch in einer Reihe mit anderen gelungenen Versuchen ungarischer Kollegen, aus der Präsentation und Diskussion von gelebter und gestalteter Erwachsenenbildungspraxis, durchaus mit unterschiedlichen gesellschaftlichen Orientierungen, zu ernsthaften Beiträgen für neue Theorieansätze zu gelangen. Diese Schnittstellen von persönlicher und professioneller Biographie wurden mir insbesondere anhand der gleichfalls kürzlich vorgelegten Habilitation von Denes Koltai, in der die Stichworte Erwachsenenbildung - Regionalisierung - Universität hervortreten, aber auch in der Dissertation von Janos Toth, der die Entwicklung der Volkshochschulen in den Mittelpunkt stellt, deutlich.
Interessanterweise sind alle drei Arbeiten nicht ohne einen komparativen und kooperativen Blick auf internationale Perspektiven denkbar. In vielerlei Gestalt tauchen die nun vor allem westlichen Erfahrungen auf, wird auf sie im Vergleich von Unterschieden, Gemeinsamkeiten und Ähnlichkeiten zu früheren Entwicklungen Bezug genommen. Vielleicht muss man noch weitergehen: Ohne die intensive und extensive Kontaktnahme mit ausländischen Formen und Inhalten von Erwachsenenbildung, sei es durch Reisen und Hospitationen, Schreiben und Lektüre, Studien und Projekte, eher lose Kontakte oder feste Partnerschaften, in denen Information und Austausch, die Bereitschaft zu lernen und auch gegenseitige Beratung gelebt wurden und werden, wäre auch diese Sammlung von Saci Pordany nicht denkbar gewesen.
Als einem in der internationalen Zusammenarbeit der Erwachsenenbildung Tätigen wünsche ich mir und meinen Kollegen natürlich eine weite Verbreitung und Diskussion dieser Sammlung. Aber wie soll das ohne übersetzte Fassungen geschehen? Es gilt, eine weiterhin dominante Einbahnstrasse, durch die den ungarischen Kollegen in sehr viel ausgeprägterer Weise die europäischen Erfahrungen nahe gebracht werden, durch eine verstärkt genutzte gegenläufige Fahrbahn zu ergänzen, durch die die Kollegen in den übrigen europäischen Ländern mehr über die neueren Entwicklungen aus der ungarischen Erwachsenenbildung erfahren. So könnte schnell deutlich werden, dass hier einiges neu zu verstehen und zu lernen ist - nicht nur weil wir in wenigen Jahren gemeinsam in einer Europäischen Union, sondern auch auf einem gemeinsamen europäischen Weiterbildungsmarkt leben werden, der sich an den Maximen des Lebenslangen Lernens wird messen lassen müssen.

Prof. Dr. (H) Heribert Hinzen

A Hajdú-Bihar Megyei Hírmondó újság 2003. februári számának 12. oldalán megjelent ajánló. Az eredeti cikk megtekintéséhez kattintson ide!


A könyv közvetett módon szakmai tájékoztatást nyújt, de egyben személyes számadás is arról, hogy mit jelentett az eltelt tíz év azoknak az embereknek, akik teljes elkötelezettséggel és szakmai hozzáértéssel tevékenykedtek és tevékenykednek a magyar felnőttképzés terén. Hogyan tudták felhasználni a rendszerváltás előtt szerzett ismereteiket és tapasztalataikat, mit kellett minél gyorsabban elfelejteniük, mit kellett megtanulniuk ahhoz, hogy továbbra is vagy újból sikeresen dolgozhassanak?
I. fejezet: Felnőttképzés
II. fejezet: Felnőttoktatás külföldön
III. fejezet: Az alacsony iskolázottság és szegénység
IV. fejezet: A közművelődés.

Megrendelhető: spordany ekkor t-online.hu email címen.

1. Hozzászólás. In: Feketéné Szakos Éva (szerk.): Felnőttképzési szakemberek nézetei a felnőttképzésről. Egy Delfi kutatás I. fordulójának kérdőívére adott válaszok gyűjteménye. Budapest, 1999, ELTE, 59-61. p.

2. Nyitott tanulás. Pest Megyei Pedagógiai Műhely. A Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet lapja, II. évf. (1999) 1. szám. 14-18. p.

3. Új gondolatok, új értékek az Első Felnőttképzés-kutatási Fórumon. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 1999. 4/4. sz. 10-12. p.

4. Pedagógiai sajtó, média és a felnőttoktatás. Beszámoló egy régóta hiányzó szakmai találkozóról. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 1999. 4/2. sz. 27-29. p.

5. Előszó. In Horváthné B. Mária - Pordány Sarolta (szerk.): Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban. Budapest, 2000, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete - Nyitott Képzések Egyesület, 6-8. p.

6. Fejlesztési irányok és szükségletek az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben. In: Harangi László - Pordány Sarolta (szerk.): Felnőttképzés a közművelődésben. Budapest, 2000, Magyar Művelődési Intézet, 35-51. p.

7. Irányzatok az európai felnőttképzésében. Educatio. Felnőttoktatás különszám, Vendégszerkesztő: Heribert Hinzen, VIII. évf. (1999) 1. sz. 56-61. p.

8. A felnőttek oktatási tanácsadó rendszerei Nagy-Britanniában. In: Nagy Júlia (szerk.): Felnőttképzés, átképzés, vállalkozások. Budapest, 1990, Művelődési és Közoktatási Minisztérium - Országos Közművelődési Központ - Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Művelődési Központ, 117-120. p.

9. Tanuló társadalmak oktatói. Bentlakásos nemzetközi felnőttképzési program Balatonalmádiban. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 1998. 3/6. sz. 39-41. p.

10 Német népfőiskolák kormányzati szemszögből. Művelődés - Népfőiskola - Társadalom. A Magyar Népfőiskolai Társaság lapja, VII. évf. (2000) 4. sz. 4. p.

11. Felnőttoktatás az amerikai közművelődési intézményekben - egy megye példáján. Amerikai útijegyzetek I. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2001. 6/3. sz. 14-18. p.

12. A kínai felsőoktatás egyik speciális képzési és vizsgáztatási formájáról. Nyitott Tér. A Nyitott Képzések Egyesület lapja, II. évf. (1992) 3-4. sz. 2-4. p.

13. Az élethosszig tartó tanulás feltételei. Felnőttoktatási konferencia Szingapúrban. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2002. 7/1-2. sz. 12–15. p.

14. Második esély - iskolai végzettségekkel nem rendelkezők tanulása. In: Horváthné Bodnár Mária (szerk.): Partnerség az élethosszig tartó tanulásért. Az európai modernizációs folyamatok a magyar felnőttoktatásban. Budapest, 2002, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, 97-105. p.

15. Second Chance to Learn. An Experimental Training Program for Unemployed Young People with Limited Educational Attainment in the Csepel District of Budapest. IFS Correspondence, Derby, 1996. No.5. 5-6. p.

16. Milyen tevékenységet végeznek a magyar nem-kormányzati szervezetek a szegénység ellen. Az előadás elhangzott az ENSZ Szociális Fejlesztés Világtalálkozóján (UN World Summit for Social Development) megrendezett civil szervezetek fórumán (NGO Forum) az Európai Szegénység-ellenes Hálózat (European Anti Poverty Network) munkacsoportjában (Koppenhága, 1995. 03. 07.).

17. Fiatalok az utcán. Nyitott Tér. A Nyitott Képzések Egyesület lapja, 1998. sz. 1-5. p.

18. Szakértői vélemény. In: Kovács Sándor - Kovalcsik József - Kováts Flórián (szerk.): Dokumentumok, vitairatok és vélemények. Egy művelődési törvény előkészítéséhez. Budapest, 1992, Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közművelődési Főosztálya, 100-101. p.

19. A szociokulturális animáció oktatása és gyakorlati alkalmazása Magyarországon. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, I. évf. (1997.) 1/2. sz. 17-20. p.

20. Közművelődési intézmények ünnepeltek Szolnokon, Budapesten és Berlinben. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2000. 5/1. sz. 19-21. p.

21. Közművelődés-fejlesztési irányok - új statisztika. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2000. 5/5. sz. 2-5. p.

22. A közösségi házak szerepe a bizonytalanság, és a gyors változás korában. SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 1999. 4/2. sz. 2-4. p.

23. Az Eltérő vélemények az önkéntességről című előadás az International Federation of Settlements and Neighborhood Centres (Settlementek és Szomszédsági Központok Világszövetsége) Bécsben, 2001. október 17-21. között megtartott szemináriumán elhangzott.

24. Az amerikai közművelődés irányításáról. Florida állam példája. (Amerikai útijegyzetek II.) SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2001. 6/4. sz. 36-39. p.

25. A Kennedy Kulturális Központ, Egy nemzeti kulturális emlékhely működése. (Amerikai útijegyzetek III.), SZÍN. A Magyar Művelődési Intézet lapja, 2001. 6/5 sz. 46-48. p.